Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

A medál titka

2018-09-11


A medál titka


….Végre haza, nagyon várom a percet, hogy otthon legyek. Egy éve, hogy elmentem Coloradóba a nénikémhez, beiratkoztam a Művészeti tovább képzőbe mivel, hogy nagyon szeretek rajzolni. Most a vonaton ülök útban New Jersey felé vagy is már itt is vagyok, most kicsit félek, a szívem nagyon zakatol apu értem jön-e vagy megint dolgozik? Mint általában, nincs sok szabad ideje vagy is lehetne, ha akarná. Már csak másodpercek és leszállok, igen már látom apu eljött értem. Elmosolyodtam! Nagyon hosszú az egy év. Néha eljött meglátogatott vagy és összesen háromszor. A nénikémnél nagyon jól éreztem magam a körülményekhez képest, de hiányzott Hudson és a barátaim is. Nem volt sok barátom, mert aki ismer, az tudja, nagyon visszahúzódó és halk szavú lány vagyok. De a legjobb barátnőm Emma ő vár engem, na, neki biztosan hiányoztam. Leszálltam a vonatról és kiabáltam:
- Apu, de jó, hogy látlak!–Édesapám magas, sportos testalkatú, sötétbarna haj és barna szemek, negyvenöt éves tízet letagadhatna. - Jól nézel ki! Hiányoztál!
- Kincsem te is nagyon hiányoztál!
Szorosan ölelt magához és suttogta - már csak te vagy nekem! Könnyeimmel küszködtem!
- Tudom apu nekem is csak te vagy! Aztán letöröltem könnyem és apu szemébe néztem, még mindig szomorú volt a tekintete. Aztán megszólalt.
- Indulnunk kell. Hosszú út áll előttünk.
És elindult én még mindig állok és mosolygok, visszafordul –
- Mi van, nem jössz?
- De, csak a csomagokkal el kéne a segítség! - Ja, igen a csomagok, persze akkor pakoljunk! Megfogta a bőröndöket és vitte az autóhoz. Én meg siettem utána, ne hogy lemaradjak Utol is értem, de egy kis akadály került elém és megbotlottam, úgy, hogy elestem. Apa lerakta a bőröndöket és már is mellettem termett.
- Kicsim, megütötted magad?
- Nem semmi bajom, azt sem tudom miben akadtam el. Lehet, hogy a saját lábamba!- Felálltam leporoltam magam és minden rendben volt, aki jobban ismer, az tudja, milyen két ballábas vagyok. Oda értünk az autóhoz.
- Apu nagyon szép az új kocsid, mikor vetted? Menő verda.
- Ja, szerintem is ez a legújabb BMW-6-os Grand Cupé.
- Aha, ne fáraszd magad, hogy elmagyarázd mit is tud a kicsike, nem értek hozzá, nekem elég annyi, hogy ha nyomod a gázt, akkor haladunk. Rám nézett és kacagni kezdtünk. Tényleg nagyon jó a verda az ára is borsos lehetett, de megengedheti magának ugyan is apu egy híres zeneszerző. Roberto Watson ismert a zenei világban, mint karmester is. Nagy a csend valamit mondanom kéne. De mit? Bennem is kavarognak a gondolatok annyi kérdés van a fejemben, de félek kérdezni.
- Lisa nénikém üdvözöl, néha felhívhatnád.
- Oké meg lesz jövő hónapban lesz a közelben egy fellépésem, akkor meglátogatom.
- Annak nagyon fog örülni. Van valami jó zene is a kocsidban?
- Van egy új szerzeményem, meghallgatod?
- Igen. Lehunytam a szemem és átadtam magam a zenének színfonikus zene kicsit romantikus, de modern is egyben.
- Na Nika, hogy tetszet?
- Ez nagyon jó, túlzás nélkül mondhatom és ráadásul még a fiatalabb korosztályt is lenyűgözheted.
Apa, minden új szerzeményét meg szoktam hallgatni. Én is szeretek zongorázni.
- Mindjárt megérkezünk, meghívlak a kedvenc helyedre ebédelni, remélem éhes vagy?
- Igen, nagyon éhes vagyok.

Hozzászólások (0)